Szánalmas blog-író vagyok. Itt nem volt elég időm naplót írni, szóval a neten befelyezem és egy könyvba írom napjaim eseményeit. Sokkal egyszrűbb, metr nem kell bekapcsolnom hozzá a számitógépet, így nem bukok le, hogy csak éjfélkor kezdek naplót írni. Ha könyvbe írok becsukom a szobám ajtaját és bebújok a takaró alá egy szeblámpával. Anyámék észre sem veszik, hogy éjszakánként óra hosszat firkálgatok.
Azért is jobb nekem, ha nem a neten ítok, mert a naplóm a psichológusom is egyben tehát inkább oda írom le a gondjaim amik a szívemet nyomják...ezeket inkább nem osztanám meg mással ITT. A könyvembe senki sem olvashat bele, tehát addig maradnak benne a titkaim amíg azt ÉN akarom.
Örökre: VISZLÁT!
